Kelenvölgyi hittan

Mikulásváró lelki nap

 

December 5-én – hagyományteremtő módon -Mikulásváró gyermek lelki napot tartottunk a plébánián. 16 kisebb - nagyobb gyermek gyűlt össze, hogy kicsit jobban felkészüljön a Karácsonyra.

Délelőtt első harmadában István atya, egyfajta kirakót játszott a gyerekekkel, amiben helyes válaszért kép-részlet járt, ebből egy karácsonyi történet bontakozhatott ki. Gyerekek kitartóan, lelkesen gondolkodtak, köszönjük István atyának is a türelmet, derűt!

Ezzel párhuzamosan gyertyamártást próbálhatták ki szép sorban a gyerekek. Roppant fegyelmezetten, lelkesen végezték a folyamatot, majd a nap végén, büszkén vitték haza a gyertyáikat!

Milyen más lesz majd ezeket meggyújtaniuk a karácsonyi asztalnál! 

Mennyország kulcsainak megkeresésével és ezeken levő erények átgondolásával készítettük ezután lelkünket az Ünnepre. Mindenki hazavihette a kis arany kulcsát - pont olyat, mint a képen-, de biztattuk Őket: ne csak a saját erényeiket gyakorolják, hanem bátran az összes többit is!

Nap következő eseménye a Szervita nővéreknél tett látogatás volt. A kápolnában fogadtak minket, két kisebb gyermek is jelen volt a családjukkal együtt. Nagy megtiszteltetésnek éltük meg, hogy az összes idős nővér lent várta a gyerekeket, nagy hála ezért Nekik! Gyöngyi nővér gitározott, énekeket tanított, mesélt szentekről…majd csengőszót követően Szent Miklós mai követe is ellátogatott a gyerekekhez. Biztatta Őket a jóra, sok remek ötletet adva nekik, miként juthatnak majd el kulcsaikkal a mennyországba.

Ajándék sem maradt el, csokin kívül Ferenc pápa képét is megkaptuk egy imádsággal együtt, és kis kulcstartót is eltehettünk emlékbe. Maguk sütötte finomságokkal halmoztak el minket, asztal körül is énekeltünk, remek hangulat volt. Látogatásunkat egyik idős nővér megható, de nagyon vicces két dala zárta, ragyogó gyerekszemek figyelték Őt! Még a mai hittanórán is emlegették egy-egy viccesebb sorát! 

Elbúcsúzva nagyon kedves vendéglátóinktól visszatértünk a plébániára, ahol a szülők jöttek a kisebbekért.

Hálásan köszönjük: szülőknek a sok süteményt; István atyának a sok időt, kedvességet, amit ránk szánt; Török Zsuzsinak, aki gyertyaöntő készletet és sok alapanyagot hozott; Hajdu Matyinak, aki korábban jött, hogy az előkészületekben segítsen; Ságodi Évinek a tán legnehezebb, „láthatatlan” háttérmunkákat.